Tudományos tény: a jótékonyság boldoggá tesz
Miért érdemes a nehezen megszerzett anyagi forrásainkból mások megsegítésére is áldozni? A legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy jót tenni önzetlen, humánus cselekedet, de ma már kutatások bizonyítják: aki jótékonykodik, boldogabb lesz.
Adni jó, ezt a legtöbben rövid gondolkozás után nagy biztonsággal kijelentik, de tudományos igénnyel bizonyítani ezt, sokkal nehezebb. A jótékonyság boldogító hatását megtapasztalhatja bárki, aki segít másokon adományozással, és végre már tudományos magyarázattal is bizonyítható ez az érzés.
Azt már korábban bizonyították tudósok, hogy a kezdetleges emberi közösségek létrejöttében fontos szerepe volt a másokon való segítésre való hajlandóságnak. Azt is bizonyították már mérésekkel, hogy azok az amerikai egyetemisták, akik anyagi segítséget nyújtottak a rászorulóknak, boldogabban tértek nyugovóra, mint azok, akik csak magukra költöttek.
De mi a helyzet akkor, ha valaki úgy gondolja, neki nem fér bele az életébe a rendszeres jótékonykodás, mert már amúgy is sok gonddal küzd saját életében? Sőt, ennél tovább is mehetünk: az adományozás csak akkor ad örömöt számunkra, ha nekünk már mindenünk megvan? A válasz egyértelmű nem! A Harvard Business School által készített tanulmány egyetemes érvényű tényekre mutat rá az emberi nagylelkűséget illetően.
A kutatásban azt szerették volna bizonyítani, hogy vajon gazdasági és földrajzi helytől függetlenül is megmutatkozik-e a jó cselekedetek által kiváltott öröm?
Természetesen a kutatásban törekedtek az objektivitásra, hiszen a jótékony célra fordított összegek gyakoriság és bevételi arányhoz viszonyítás tekintetében nagyon eltérő képet mutatnak a különböző életszínvonalú országok lakosait illetően. Azért, hogy valós képet kapjanak, mintegy százharminchat országot vontak be a kutatásba, majd két egészen eltérő helyzetű országra szűkítették azt. E két ország Kanada és Uganda volt, ahol a vizsgálat fókuszába az adakozás és az egyéni jóérzés viszonya állt.
Adni egyszerűen jó
A kutatás bonyolult metódusának részletes bemutatását bárki elolvashatja, a végkövetkeztetés az, ami érdekes. Függetlenül attól, hogy az egyén a szegénységi skála melyik részén elhelyezkedő ország lakója, hogy nagy lábon él vagy épp hogy egyik napról a másikra tengődik, a jótékonysági kiadások által generált boldogság minden vizsgált területen egyértelműen megmutatkozott. Sőt mi több, gyakorlatilag nincs olyan szegény ország, amelyben az emberek ne segítenének a másikon, ha úgy látják, még náluk is vannak rosszabb helyzetben lévők. Természetes, hogy Ugandában, amely az említett skála alsó tizenöt százalékában helyezkedik el, mind az adakozás gyakorisága, mind formája eltérő képet fest, mint egy tehetős ország esetében, ám az egyéni jó érzést mindezen tényezők nem befolyásolják. Az is egyetemes érvényű igazságként mutatkozott meg, hogy a személyes boldogság tekintetében az önmagunkra fordított költekezés nyomába sem érhet annak az örömnek, amit akkor érzünk, amikor saját munkánk gyümölcsét más javára fordítjuk. Azt ugyan tudjuk, hogy jobb adni, mint kapni, de itt az ideje a mondást tovább bővíteni, és az adni körébe a jótékonysági adományokat is bevonni.
Mindez talán hihetetlennek és furcsának tűnik, hisz azt látjuk, a minket körülvevő világ elsődleges tanítása, hogy saját igényeink lehető legalaposabb kielégítése minden boldogság alapja. Úgy tűnik azonban, mindez csak addig áll, amíg meg nem tapasztaljuk saját bőrünkön is, milyen az, ha vélt szükségleteink kielégítése helyett mások valós szükségleteit elégítjük ki.
A Harvard Business School teljes tanulmánya (PDF) >